Kedves Olvasóim!

Alábbi posztomban egyszerre két örömhírt is szeretnék megosztani veletek: egyrészt egy szerencsés véletlen (és némi kutatás) nyomán megtaláltam eddigi legkorábbi ismert "ősszüleimet", akik immáron tőlem visszafelé számítva a nyolcadik generációs szinten helyezkednek el, másrészt azáltal, hogy beazonosítottam őket, átléptünk a 18. századba: Csapkay József ugyanis 1795-ben született.

8 generációs családfamodell. Most már ezt is ki tudom - részben - tölteni.

Néhány héttel ezelőtt foglalkoztam Mester és tanítvány című történetemben a Csapkay-családdal, akik jó pár évtizeden keresztül örökítették apáról fiúra hagyományos foglalkozásukat, a fémművességet (lakatosok és fémöntők voltak). Megtudhattátok, hogy az ág első ismert párosa, a Csapkay József-Schmitala Katalin-házaspár Nógrád községben telepedett le első gyermekük 1832-es visegrádi születése után. Sajnos a nógrádi anyakönyvek - a feltételezett időszakon belüli - átvizsgálása után sem sikerült házassági bejegyzésük időpontjára rátalálnom; a visegrádi példányok pedig egyelőre nem érhetőek el internetes forrásból. Ezen a ponton úgy hittem, egy időre biztosan meg kell állnom a keresésben, hiszen nem tudok tovább menni a múlt ösvényein. Azonban egy szerencsés véletlen folytán újabb fontos adatok derültek ki a családról.

Úgy egy hónappal ezelőtt a Váci Egyházmegye internetes oldalán hatalmas forrásanyagra bukkantam. Az e-kutatás ugyan fizetős, de aki az érintett területeken kutakodik, mindenképpen érdemes egy 15 napos hozzáférést vásárolni, s azalatt átnézheti a vonatkozó (értelemszerűen a Váci Egyházmegye területére eső, Pest és Nógrád megyei) plébániák digitalizált anyagát. A beszkennelt iratokat itt találjátok: http://leveltar.vaciegyhazmegye.hu/leveltar/plebaniai_lista.html. Mivel én a nógrádi iratokban szerettem volna keresgélni, úgy éreztem, megéri az a 2500 forint, hogy 15 napig szabadon nézegethetem, s le is tölthetem a kívánt keresztelési/bérmálási/házassági/halálozási bejegyzést, melyek Nógrád esetében az 1740-estől az 1960-as évekig hozzáférhetők. Emellett különféle vegyes iratok: összeírások, leltárkönyvek, naplók, a plébánia iratai találhatóak meg az egyes községek neve alatt.

Így néz ki az anyakönyvi képnézegető

A 15 napos hozzáférés alatt 15 másolatot lehet letölteni, míg a 3 hónapos alatt 50-et: ki-ki eldöntheti, mennyit áldoz a keresésre. Az iratok nagyobb időszakonként vannak egységekbe szedve, bennük egyesével, oldalanként haladhatunk előre. Igen, jól látjátok: ha nem ismerünk egy adatot, csak a sötétben tapogatózunk, bizony napokig is eltarthat, mire 10-20-30 év bejegyzéseit átnézzük. Ám ez korántsem haszontalan időtöltés, a kis falvakban ugyanis szinte biztos, hogy ennyi adat átnézése közben ismerősre, feltételezett rokonra bukkanunk. Mint már korábban említette, érdemes minden "gyanús" adatot, azonos vezetéknevű illetőt kiírni, hiszen sosem tudhatjuk, később mire lesz ez jó. A közelmúltban én is átéltem egy hasonló felfedezést: a családfába tudtam illeszteni egy addig nem bizonyított ágat, a teljes ismert rokonsággal együtt.

Úgy döntöttem, a keresztelési bejegyzésekkel kezdem: leellenőrzöm a mormonok által feldolgozott adatokat. Minden gyermeket megtaláltam, így ez a része lezárult a dolognak, áttérhettem a halálozásokra. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy felkiáltsak: találat! Talán kissé furcsa helyzet állt elő: egy halálesetnek örültem ennyire. Azonban lelkesedésem helyét rövidesen átvette a döbbenet, mikor tüzetesebben megnéztem a bejegyzést. Egy majd' két évszázaddal ezelőtti családi tragédiának lehettem "szemtanúja". Lesújtott, mikor elolvastam: a feleség, Schmitala Katalin 1850-ben, 42 éves korában, legkisebb gyermeke születése után mindössze egy évvel hunyt el, "hirtelen halállal". Percekig csak bámultam a megsárgult lapot. Nem hittem el, hogy ez történt, hogy legkisebb fia, az én felmenőm egyéves korában elveszítette édesanyját, s apja nélküle nevelt fel 5 gyermeket (másik 3 fiatal korában elhunyt, de erről majd később). 

Schmitala Katalin halála 1850-ből. A rovatok balról jobbra: nap, név, életkor, vallás, férj foglalkozása, lakhely, a halál oka, elláttatott-e szentségekkel, temetés helye.

Ilyenkor az ember megáll, és elgondolkozik egy pillanatra. Évszázadok távlatából feldereng egy tragikus esemény, mely örökre megváltoztatta a család életét. Mikor elkezdtem a lapozgatást, álmomban sem gondoltam arra, hogy ilyesmit fogok felfedni. Minden tiszteletem az apáé, Csapkay Józsefé, aki véghez tudta vinni ezt a nehéz küldetést; bizonyára rengeteget dolgozott.

Sajnos a további eredmények sem mondhatóak örömtelinek, csupán a kutatás szempontjából tekinthetünk rájuk hasznos információkként. Ahogyan léptettem az időben visszafelé, úgy rajzolódott ki előttem a család története, hisz előkerült 3 gyermekük halotti bejegyzése is. A három lány nagyon fiatalon, Mária 1837-ben, Katalin 1843-ban, Anna 1845-ben hunyt el (5 hónapos, 7 és 13 éves korukban); a felnőttkort így további 3 gyermekük érte meg, kettőről nincs közelebbi adatom. Bizonyára megrázhatta a családot a gyermekek halála, amit pár évvel később még tetézett az édesanyáé is.

Az adatok lementése után még mindig nem tudtam, honnan származtak a szülők, hiszen sem születési, sem házassági bejegyzésük nem került elő a nógrádi anyakönyvből. Ekkor ért az a "szerencse", hogy mintegy véletlenszerűen ráakadtam az édesapa halálozásának dátumára is, aki 1877-ben, a bejegyzés tanúsága szerint 85 éves korában, végelgyengülésben hunyt el, mindenkori lakhelyén, Nógrádban. Megélt kora már abban az időben is ritkaságszámba ment, így elmondhatjuk, hogy dolgos élete, gyermekei felnevelése után megérdemelten járt neki a hosszú élet. Őt is, és feleségét is a nógrádi temetőben helyezték végső nyugalomra; a közeljövőben szeretném majd megkeresni sírhelyüket is.

Csapkay József halála, 1877. október 20. A rovatok nagyjából megegyeznek a fentiekkel.

A bejegyzést lementettem, először anélkül, hogy jobban megnéztem volna a beírt adatokat. Pár nappal később, mikor újra elővettem, megakadt a szemem a név utáni oszlopon, amelybe a fejléc szerint az elhunyt származási és lakhelyét vezették. A Nógrád szó felett egy másikat fedeztem fel, és rájöttem: helyben vagyunk! Megvan a következő láncszem, a születési hely!

A rovatban ez áll: Csaunik/Csavnik. Egyből Google-keresés, releváns találat alig. Persze nem adom fel, keresem az összes fellelhető helységadatbázisban, névtárban és szótárban, egészen addig, amíg egy félrevezető szál után Fényes Eleknél megtalálom: a mai Spissky Stiavnikról van szó! A város ma Szlovákiában található, így felmenőm a Felvidékről került először Visegrádra, majd Nógrádba, valamikor az 1800-as évek elején. Nosza, következő lépés a mormon adatbázisban megnézni, vannak-e anyakönyveik ebből a helységből. Szerencsére a szlovákiai terület egész jól digitalizált és feldolgozott, így megkezdhetem a keresést József születési dátuma után.

Spissky Stiavnik, jobbra a Thurzók reneszánsz várkastélya. Forrás: panoramio.com.

Mivel első gyermekük 1832-ben született, József maximum 1814-ban jöhetett a világra, így innen kezdtem a lapozgatást visszafelé a megfelelő oldalon. Több száz oldal betöltése után már-már kezdtem feladni a reményt, tartottam egy pár napos szünetet a keresésben. Ám a kemény munka meghozta gyümölcsét: igen, rábukkantam a bejegyzésre, méghozzá egy korábbi századból, 1795-ből! Még kimondani is hátborzongató, van benne valami misztikus. Büszkén jelenthetem tehát, hogy elsőként anyai ágamon elértem a 18. század végére, ami kutatásom történetének egyik legjelentősebb lépése. 

Csapkay József születése, 1795. március 2. Keresztszüleinek neve is kiderült.

József születésével megtaláltam szüleinek nevét is: apjáé szintén József, míg anyjáé Bopkó Mária volt. A gyermek neve mellett ez áll: spurius. Latintudásom elég gyér ahhoz, hogy egyből értsem, mit jelent, így a MACSE oldalán található latin szótár segítségéhez folyamodtam, ahol kiderült: a spurius szó törvénytelent jelent. Nem voltam elragadtatva az eredménytől. Egyáltalán nem értettem, hogy lehet törvénytelen, ha apja neve is fel van tüntetve a bejegyzésben. Némi utánaolvasást követően több lehetőség is felmerült: a gyermeknek nem a bejegyzett férfi az édesapja, hanem ő, mint az anya élettársa, a nevére vette, kvázi elismerte a saját gyermekének. Az is lehet, hogy a szülők nem voltak összeházasodva, így a gyermekeket megkeresztelték, de törvénytelenként lettek bejegyezve.

Ez utóbbi megoldás egyre bizonyosabbnak látszik, mivel felbuzdulva az előzményeken, elkezdtem keresni József és Mária házassági bejegyzését a savniki anyakönyvben, de sajnos nem jártam sikerrel. Talán összeházasodtak, talán nem - ez egyelőre nem dönthető el. Több gyermekük - József előtt vagy után - nem született, átnéztem jó pár év adatait. Ezen a ponton megrekedtem, hiszen nem tudom, merre mehetnék tovább, azonban így is mérhetetlen örömmel tölt el a felfedezett eredmények sora.