Nem tudom letenni ezt a képet. Rajongok a kosztümös filmekért, főként a századfordulós, előkelő rezidenciákon játszódó sorozatokért (a Downton Abbey az abszolút kedvenc), valószínűleg ezért is nehéz visszatérnem a jelenbe. A kép láttán elfog a nosztalgia, magam sem tudom, pontosan mi iránt, de köze van a régmúlt korokhoz. Szobalányok, inasok és szakácsnék állják körül az asztalt, akik között - talán már mondanom sem kell - őseim is felfedezhetők.

Szokatlan módon nem a képből indult ki ez a nyomozás, mondhatni az volt az egyik utolsó láncszem, hogy "élőben" megláthattam szépszüleimet, Tóth Józsefet és Payerle Annát (valószínűleg hátsó sor, balról a harmadik-negyedik), akik gróf Széchenyi Bertalan Somogy megyei, segesdi kastélyában szolgáltak hosszú éveken keresztül. Ez a tény generációkon át megőrződött a családban, s természetesen amint tudomást szereztem róla, érdekelni kezdett történet, a háttér. Egyelőre nem sok mindent sikerült kiderítenem, de a kutatási irányokat már nagyjából fel tudom vázolni magamnak.

A fenti kép időközben került elő egy fiók mélyéről, több másik fekete-fehér, kissé gyűrött-szakadozott felvétel társaságában, melyek somogyi rokonaimhoz kötődnek. Hatalmas, ötven fős lakodalmak, búcsújárások, ünnepek és egyszerű, de dolgos hétköznapok lenyomatai ezek az emlékek. Sok esetben a szereplők kiléte vagy a helyszín már az idők homályába veszett, de a bizonyíték, hogy valaha éltek ezek az emberek, szerencsére megmaradt.

A fenti fényképről sem tudja már senki, pontosan - név szerint - kiket ábrázol, pedig a leszármazottak biztosan örülnének, ha megláthatnák rokonaikat. Elképzelhető, hogy a Somogy Megyei Levéltár őriz a segesdi uradalommal kapcsolatban dokumentumokat a gazdasági vezetésre, akár a személyzetre vonatkozóan is; mindenképpen a közeljövő egyik feladata lesz mindezt kideríteni. A képről természetesen ordít, hogy beállítás után készült; kedvencem a bal szélen a semmibe meredő asszony, aki egy kendővel kibélelt tálban veri a képzeletbeli tojásfehérjét. Szépapám (?) - a kép közepén - megpróbálja elrejteni a tollseprűt, történetesen felesége háta mögé, vajmi kevés eredménnyel. Bár a feltűzött haj és a tollak érdekes harmóniát alkotnak. Bizonyosan ilyen kedves és nyugodt légkör, idilli hangulat lett úrrá a férfiakon és nőkön, amint a munkához fogtak...

A segesdi kastély a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat vonatkozó kötetéből, illetve a kastély ma.

Gróf Széchenyi Bertalan, a segesdi hitbizományi birtok ura viszonylag ismert a magyar történelem alakjai között. A "legnagyobb magyar", Széchenyi István rokona, jó hírű jogász és tehetséges mezőgazdász volt, Budapesten főjegyzői és felsőházi elnöki tisztséget is betöltött. A segesdi uradalom a kutatások szerint az egyik legfejlettebb volt az országban. Feleségével, Andrássy Natáliával, és egyetlen fiával Mártonnal élt - Budapesttel és Nagycenkkel párhuzamosan - a segesdi kastélyban, ahol őseim is töltötték életük egy korai szakaszát. A fenti képen látható bal oldali szárny volt az övék, a jobb oldaliban pedig a visszaemlékezések szerint a személyzet lakott.

Gróf Széchenyi Bertalanné Andrássy Vilma. Az ő társalkodónője volt szépanyám, Payerle Anna. (A kép forrása: Nemzeti Portrétár)

A családi szájhagyomány szerint Tóth József mint első inas, felesége, Payerle Anna pedig mint társalkodónő szolgált Segesden - a kezdetekkor valószínűleg Anna szobalányi teendőket látott el. Házassági bejegyzésüket elég sokáig kerestem, mivel érdekes lett volna megtudni, a kastélyban ismerkedtek-e meg (mint Anna és Mr. Bates a Downton Abbey-ben...:)), de sajnos mindeddig eredmény nélkül kutattam. A szóba jöhető évekből vagy nem maradt meg az anyakönyv, vagy nem készült digitális változata sem Segesden, sem a környező kis falvakban. Mivel szüleik nevét nem ismerem, így ezen az ágon egyelőre elakadt a kutatás, de természetesen nem adom fel. Ha már itt tartunk, figyelmetekbe ajánlom a megsemmisült egyházi anyakönyvek folyamatosan bővülő listáját, amit érdemes átnézni, nehogy olyasmi után kutassatok, ami már sajnos nem létezik.

Józseféknek (eddig) két gyermekük ismert, 1917-ben Mária, 1920-ban pedig József érkezett a családba; sajnos a kutathatósági korlát miatt az ő adataik egyelőre ismeretlenek számomra.

Érdekességképp megkerestem a Széchenyi-örökös, Márton születési bejegyzését is, amit elég hamar meg is találtam, alább láthatjátok. Szüleinek egyetlen örököse volt, akik mindketten már, a korban ritkaságnak számító módon, 40 év felett vállaltak gyermeket. 

A már korábban említett Arcanum-adatbázis újabb érdekes találatokat hozott a Széchenyi-családdal, közelebbről Mártonnal kapcsolatban. A fiatal gróf nem büszkélkedhetett kifogástalan modorral, s túlköltekezése is mindennapossá vált az idők folyamán; életének egy szakasza igen jól megrajzolható a korabeli újsághírek, tudósítások alapján. Az 1930. április elsejei Pesti Napló például a következő szalagcímmel indította az egyik cikkét: "Három hét alatt 1384 pengőt uzsonnázott el és adós maradt gróf Széchenyi Márton." 

A hír lényege, hogy az úrfi több egymást követő alkalommal is hitelre fogyasztott a kávéházakban, nem fizette ki a taxi- s a virágárus számláját sem. Édesapja, az akkori felsőházi elnök, fia tartozásait nem kívánta rendezni, mondván, ez nem az ő problémája. Ebből aztán óriási botrány kerekedett: az egyik kávéház főpincére beperelte Széchenyi Bertalant. A per kimeneteléről viszont sajnos már nem szólt a fáma.

A találatok között megakadt a szemem az édesapa egy 1905-ös beszédének átiratán, melyet segesdi uradalmának cselédeihez (!) intézett, újév alkalmából. A cikk szerzője azon örömteli esemény kapcsán közli a szöveget, miszerint a segesdi uradalom mintaszerűen vezettetik, a cselédek és munkások viszonya gazdájukhoz megfelelő, bérezésük méltányos módon történik, így a környékbeliekkel ellentétben ők nem sztrájkoltak abban az időszakban.
El kell mondjam, örömmel olvastam ezt a körlevelet. Ismét csak megtelt élettel valami, aminek jóformán csak az adatait, a körvonalait ismertem. Szépszüleim tagjai voltak annak a közösségnek, amelyet a gróf megdicsért, büszkeségének mondott. Remélem, a közeljövőben még színesebb lesz az a kép, amelyet most megmutattam nektek.

A gróf körlevele:

Gazdaságom cselédeihez!

Kelt Felsősegesd, 1905. december havában.

.Alkalmam nyílott ez évben szorgalmatokat és hüségteket bebizonyítva látni, — nemkülönben, hogy lelketlen izgatóknak ellent tudtatok állani akkor, midőn a vidék igen sok cseléd-tüzhelyén munkabeszüntetésről és bérjavitásról beszéltek: ti azonban mindennek daczára okosan és helyesen rendben dolgoztatok, kenyér-adótokra bizva, hogy az gondoskodik majd rólatok, ha esetleg szükségbe jöttök.

Bizalmatok irányomban csalódást soha nem fog szenvedni s mint eddig, ezután is szeretet-tel fogom a szükséget szenvedőket támogatni.

Ezen évet azonban egy nagyobb öröm szerzésével reátok is emlékezetessé szeretném tenni éppúgy, mint a hogy én magam is örömteljes büszkeséggel fogok az idei nyárra gondolni, mikor hűséges cselédeim nagy vidéken az egyetlenek voltak, kik között semmi nyugtalankodás és békétlenkedés elő nem adta magát. — Legyen ez továbbra is mindig igy.

Emlékül az idei óévre a cselédfizetésben korpótlékot fogok adni, mely korpótlék minden év újév napján lesz kifizetendő.

Minden gazda és cseléd rendes fizetésén felül az uradalmi szolgálatomban első öt betöltött év utón 5, azaz öt koronát kap kor-pótlék czimén évenként és annyiszor Öt koronával kap többet a hány öt évet kiszolgált.

Engedélyezem ezen korpótlék fizetésemelést minden cselédnél hatszor, tehát aki harmincz évet szolgált uradalmamban egyhuzamban, 30 korona korpótlékra számithat minden újév napján.

Nagy összeg pénz lesz most kifizetve nektek, de örömmel adom, mert ebből látom, milyen sok állandó és régi cseléd szolgál. Adjon Isten nektek erőt és egészséget, hogy a korpótlék sohase legyen kevesebb, mint az idén.

Tapasztalom és hallom, hogy a nagyobb családdal megáldott cselédeknek nem elegendő kenyérre a konvenczió eleség, — ebben is segítségetekre akarok jönni.

Minden Cseléd, kinek több mint négy kereset képtelen, tehát 14 éven aluli gyermeke van, az minden ezen számon felüli gyermeke után 2, azaz kettő hektoliter rozs konvencziójaviiást kap gyermeke számára.

Ezen gyermeknevelési segitséget kapja a cseléd gyermeke] részére a betöltött egy éves kortól a tizennegyedik életkoráig; azontúl a gyermek már kereshet és segitse a is szüleinek a háztartáshoz hozzájárulni,

Szolgáljatok például egész megyénknek, hogy ti vagytok a legrendesebb, legállandóbb, legtakarékosabb és gyermekkel megáldott leghüebb cselédek.

Szeretettel kivánok nektek egy örömteljes újévet. Széchényi Bertalan gróf.

Kalandozás a nevek világában

A következőkben picit más vizekre evezünk: szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek a névadás, a vezeték- és keresztnevek kapcsán.
Somogy megyében a következő településeken éltek őseim: Böhönye, Szenyér, (Felső)Segesd, Tapsony, Szőcsény; ebből következően házastársat is a lakóhelyről vagy maximum a szomszéd faluból választottak. Kivételt képez pont a fenti házaspár, hiszen Anna a Tolna megyei Németkéren született, míg férje, József a somogyi Segesd faluban, ahol később mindketten szolgáltak. Az alábbi térképen láthatjátok, mennyire konkrétan kell érteni a "szomszéd falut":

Ezekben a falvakban 1900 körül a leggyakoribb vezetéknevek voltak: Fábos, Simon, Krénusz, Horváth, Hegyi, Bakos, Vida, Zóka; több száz anyakönyvi oldal átnézése után körülbelül olyan 50%-ra tenném ezek arányát az összes többi névhez képest. Gyanítom egyébként, hogy más kisebb falvakban is hasonló lehet a helyzet. Milyen könnyű annak, aki például a szenyéri Fábosokat kutatja - gondolhatnánk. De valóban így van?

A kis falvakban alig 10-15-féle vezetéknév fordult elő, így a kutató örülhet, hogy könnyen összeállíthatja az egyes ágak származási tábláját, de egyben bosszankodhat is, hiszen egy-egy gyakori vezetéknév és keresztnév kombinációja egy időben akár többször is előfordulhat, ami egyáltalán nem könnyíti meg az azonosítást...Főleg, ha nem tudjuk a keresett esemény napra pontos dátumát (és általában nem tudjuk). Viszont én hatalmas előnyének tartom, hogy ha szánunk rá elegendő időt, össze tudjuk állítani akár egy-egy település családkönyvét is, bizonyos határokon belül. Sokan rájöttek, hogy egy házassági vagy halálozási időpont keresése közben érdemes táblázatba vinni először minden olyan adatot, ami a családhoz köthető, majd később - persze tengernyi idő birtokában - az összes bejegyzést kiírni, hogy azok segítségével összerakható legyen az egy helyben élt családok múltja. Ez főleg azok számára lehet érdekes, akik helytörténészi kíváncsisággal is rendelkeznek, hiszen valljuk be: a családfa maga nem sokat ér annak történelmi háttere, az egykori lakók mindennapjainak ismerete nélkül.

Néhány ilyen elkészült munka: 

• Biatorbágy: http://csaladfa.biatorbagy.hu/main.php
• Diósd: http://www.diosdfa.hu/hu/main.php?open=csaladfa_kereses
• Törökbálint: http://csaladfa.torokbalint.hu/main.php?goto=kereses.php
• Somogyjád: http://somogyjad.blog.hu/2013/01/14/hazassagi_anyakonyvek
• Battonya, Gulács, Taliándörögd, Tördemic: http://gazsi-csalad.atw.hu/
• Hantos: http://hantos.ementor.hu/?q=node/46
• Gyomaendrőd: http://www.hgyvk.hu/index.php?option=com_joomgallery&view=gallery&Itemid=78&lang=hu

Ha már a neveknél tartunk, kis érdekesség: egy ideje külön gyűjtöm a (számomra) különleges vagy éppen furcsa keresztneveket, közülük jó pár még az 1800-as évek magyarországi, latin nyelvű bejegyzéseiből származik. Íme néhány gyöngyszem:

• Lánynevek közül: Filoména, Valburga, Polixénia, Agápia, Naftali, Delphina, Vinczenszia (sic!)...
• Fiúnevek közül: Cosmas, Modest, Leonhárd

Ha egy-egy családnév érdekel titeket, jó szívvel ajánlom az alábbi könyvet, melyben egész sok vezetéknév eredete, gyakorisági adatai, elterjedése lett összeszedve, lexikon formájában. A kötet előszava különösen hasznos bevezetőként szolgál, a névtörténeti kutatások megkezdése előtt mindenképpen olvassátok el! www.tintakiado.hu/book_foreword.php?id=238 

A Bauer-név adatainál találtam meg például, hogy a -le végződés a sváb változat jellemzője, vagyis a Bayerle/Payerle név sváb eredetű. Payerle Annáról fennmaradt, hogy sváb származású a családja, amit meg is erősít a németkéri születés, hiszen ez a település egyike volt a XVIII. század végi betelepítések célállomásának.

A segesdi kastély ma idősek otthonaként működik, nem tudom, egyszerű érdeklődőként meg lehetne-e tekinteni nem csupán a kastélyt körülvevő hatalmas parkot, de akár az épület belsejét, bútorait, helyiségeit is. Kíváncsi lennék, hol töltötte élete egy részét a rokonság, hol dolgoztak, hol étkeztek a család és a személyzet tagjai.

Kedves Olvasók! Ismét véget ért egy utazás, a múlt kapui egy időre bezárulnak. Jó készülődést, kellemes ünnepeket kívánok! :)

A kastély belső terei. Forrás: Magyar Kastélyok. Szerk.: Bagyinszky Zoltán. É.n. 82.o