Nagypapám egy kis somogyi faluból származott. Szenyér neve valószínűleg keveseknek mond valamit, annak ellenére, hogy régi temetőjében áll egy kis kápolna, amit még a 13. században építettek. A falun kívül, az országút mellett az egykori déli határvidék egyik legerősebb várának romjait, vagy inkább ligetes maradványait láthatjuk. Az alábbi képek mind-mind itt készültek, igaz, jó néhány évszázaddal később. Szenyéri életképek következnek, egy-két kivételtől eltekintve ismeretlen szereplőkkel.
1930-as évek első fele, lakodalom. Hátsó sor, balról a harmadik dédapám, Horváth Vendel (1911-1988). De kik lehetnek a többiek?
1933, szenyéri leventék. Az épület a régi elemi iskola, udvarán az emlékművel (a megfejtésért köszönet Zslebics Gyulának!)
1950-es évek, balra Horváth Lajos
1950-es évek, hátul középen Horváth Vendel
1950-es évek, lakodalmak Szenyéren, a hagyományos grillázs tortákkal. Katt a képekre!
Kőműves Julianna és Bali József, az ükszülők Szenyérben, 1971-ben.
A fotókon nem jelöltek meg senkit, legfeljebb az utódok találgathatják, kinek a fülformája vagy a szeme állása hasonlít legjobban az övékhez. Letűnt korok képei ezek, melyek már nem térnek vissza soha többé. A fényképész megörökítette, "lefagyasztotta" a pillanatot, hogy sok-sok évvel később az unokák unokái rácsodálkozhassanak, micsoda világ volt egykor Somogyország e kis zugában.
