Legutóbbi történetem kapcsán botlottam abba a megkerülhetetlen kérdésbe, hogy hogyan és miként lenne érdemes a mai Szlovákia területén élt egykori őseink adatainak felkutatása, egyáltalán a személyek illetve helységnevek beazonosítása abban az esetben, ha nem beszéljük az ország nyelvét. Nem túlzás azt állítani, hogy legtöbbünk felmenőinek igen sok köze volt a Felvidék, a Délvidék vagy Erdély területéhez, hiszen a Kárpát-medence, mintegy "olvasztótégelyként" működve népek, népcsoportok sokaságát fogadta be, s fogadja be napjainkban is. 

Népszámlálási adatok alapján készült nemzetiségi térkép, 1880.

Képtelenség tehát azt feltételezni, hogy családunk az idők kezdete óta egyazon helyen élt, s a gyermekek, unokák évszázadokig egy adott régión belül házasodtak. Különösen igaz ez a 19-20. század fordulójára, hiszen ekkoriban rengeteg ember döntött úgy, hogy életkörülményeinek javítása érdekében városba, nagyvárosba költözik, s házastársát gyakran már az új helyen találta meg. Gyermekeik felmenői tehát már különböző eredettel rendelkeztek.

A közelmúltban sikerült kideríteni, hogy családom Csapkay-ágának gyökerei a Felvidékre, közelebbről Poprád környékére, a mai Spissky Stiavnik faluba nyúlnak vissza. Az itt, 1795-ben született Csapkay József valamikor az 1830-as évek elején érkezett Visegrádra, majd onnan tovább Nógrád községbe, ahol gyermekei is születtek. A család ezentúl már Nógrád megyében maradt (Verőce, Szendehely), csupán fia, János döntött úgy, hogy 1873-ban Budapestre költözik. Ezen az ágon a további kutatás jelenleg szünetel, mivel József szüleinek sem házassági bejegyzését, sem haláluk időpontját nem sikerült megtalálni a község anyakönyveiben. Valószínűleg ők is máshonnan érkeztek az egykori Csaunik/Schavnik faluba.

A család egy másik ága szintén a mai Szlovákia területére vezethető vissza, bár maga a tény korábban is ismert volt számunkra. A fent említett Csapkay-fiú, János felesége ugyanis 1874-ben a nagysárói Beták Szidónia lett, akivel együtt költöztek fel egy évvel később Budapestre. Szidónia 1852-ben született a Bars megyei Nagysáró községben (ma Veľké Šarovce); keresztlevele - pontosabban annak egy 1939-ben kikért verziója- szerencsére fennmaradt a család körében. Az eredeti, a mormonok által digitalizált példány alább látható:

Beták Szidónia születése, 1852. július 31. (első sor)

Az édesapa, Beták Antal asztalosként ('arcularius') működött, s ebben az időpontban feleségével, Závodszky Juliannával Nagysárón, az 51. szám alatt élt. A vezetéknév elég félreérthetően lett feltüntetve: Beráknak, Bezáknak is olvasható. 

Kíváncsiságból utánanéztem Szidónia testvéreinek is a mormon oldalon (A szlovákiai egyházi anyakönyvek kereshető adatbázisa: https://familysearch.org/search/collection/1554443). A szlovákiai anyagot jórészt kereshető adatbázissá fejlesztették, így anélkül szedhettem össze a többi gyermek adatait, hogy átnéztem volna jó tíz-húsz évet Szidónia születése előtt és után. Természetesen itt is fennáll az a probléma, hogy az adatok indexelői nem magyar anyanyelvűek, így sok esetben a tévesztés elkerülhetetlen volt. A szülők nevének egyezése segítheti a beazonosítást. A Betákon kívül én is több névverzióra kerestem rá, míg összeállt a családfa (zárójelben a születési hely):

• 1835. Beták Mária (Alsóveszele)
• 1841. Antal (Vámosladány)
• 1845. Ádám (Vámosladány)
• 1846. Emília és Julianna, ikrek (Nagysáró) /Emília még abban az évben elhunyt./
• 1849. Emília (Nagysáró)
• 1852. Szidónia (Nagysáró)
• 1854. Viktória (Nagysáró)
• 1856. Károly (Nagysáró)

Meglepődve tapasztaltam, hogy az első gyermekek születésekor nem Nagysárón éltek, hanem Alsóveszelén (Dolna Vesela) illetve Vámosladányban (Mytne Ludany) volt a lakhelyük. Ezeknek a falvaknak a szlovák településmutató segítségével lehet utánanézni, ahol azt is megtudhatjuk, mikor hogy hívták a helységet, hol helyezkedik el, valamint a 2005-ben leggyakoribb vezetéknevek listáját is megtalálhatjuk. Néhány településhez 18-19. századi összeírás fényképe is tartozik.

A bejegyzések tanúsága szerint a gyermekek keresztelése minden esetben a területileg illetékes plébánián, vagyis Nagysárón (Sarovce) történt, a család viszont a fent említett falvak egyikében lakott. Sajnos egyelőre nem tudtam egy szinttel sem feljebb lépni, azaz a nagyszülők még hiányoznak a sorból. Beták Antal és felesége nem Nagysáróban esküdött, ez biztos: a bejegyzéseket már átnéztem. Következő lépésben haláluk időpontját kellene megtalálni, hátha annak kapcsán feltüntették a szülők nevét, az elhunytak születési helyét és idejét.

Családunk fenti ágának rövid bemutatása után térjünk át a szlovákiai kutatási lehetőségekre! A nyelvismeret hiánya az anyakönyvek kapcsán egyedül a kezdeti lépéseknél, a helységek beazonosításánál jelenthet gondot, mivel azok nem angolul, hanem szlovákul olvashatóak a mormonoknál. Szerencsére az internet világában hamar megoldódnak az ilyen jellegű problémák, s számos helységnévtár is a kutatók rendelkezésére áll. Az alábbi linken például egy kereshető térképet találtok, ami az 1913-as állapotok alapján készült a Kárpát-medencéről.

Ha családfánk egy új ágáról kiderül, hogy a Felvidékre vezethető vissza, a kutatást kezdhetjük azzal is, hogy a már oly sokat emlegetett MACsE (Magyar Családtörténet-kutató Egyesület) kapcsolódó segédleteit, linkgyűjteményeit nézegetjük végig. A szlovákiai vonatkozású oldalakat itt találjátok: http://www.macse.hu/society/linkek.php?id=%CB%99Szlov%C3%A1kia. Kereshettek temetői nyilvántartásokban, nemesi adattárakban, névjegyzékekben, levéltárak honlapján is.

A Hungary Exchange nevű oldalon többek között szlovákiai vonatkozású gyűjteményekre is lehet akadni, melyek között gyakori az összeírások illetve anyakönyvek feldolgozása; az eredeti dokumentum megtekintéséért viszont fizetni kell. (Abaúj-Torna, Sáros, Zemplén és Borsod megyékből vannak adatok.)

Most pedig ejtsünk néhány szót a határon túli kutatás egyik legfőbb segédeszközéről, a családfakutató fórumokról is! Ugyanitt, a legutóbbi oldalon, egy vezetéknév alapján rendezett adatbázis szolgál arra, hogy az esetlegesen azonos családot kutató személyek felvehessék a kapcsolatot, és megoszthassák egymással saját információikat. Nem is egyszer fordult elő velem, hogy valakinek a nyilvános családfáján, honlapján ismerős adatot fedeztem fel, s miután jelentkeztem, örömmel cseréltük ki meglévő tudásunkat az adott személlyel.

Szinte mindegyik nagyobb nemzetközi családfakutató oldal rendelkezik fórummal, ahol az országhatárok megszűnnek, a családok újraegyesülhetnek. (Ancestry, Geni.com stb) Ugyancsak hasznos oldal a már korábban említett magyar fejlesztésű RadixIndex, melynek fórumán nevek és helyek alapján is lehet kutatni a feltételezett rokonok után. Külön előnye az oldalnak, hogy a hozzászólásokról e-mailben értesít a rendszer, így aki kívánja, rejtve is maradhat a nagyközönség előtt. Jómagam is számtalanszor bukkantam hasznos adalékra, akár egy-egy helységgel, akár egy külön ággal foglalkoztam éppen. Tényleg fantasztikus érzés, mikor egy addig ismeretlen unokatestvér, közelebbi vagy távolabbi rokon bukkan fel az ember családjából, akivel meg lehet beszélni az emlékeket, értelmezni lehet az iratokat, ellenőrizni a családi legendákat.

Remélem ezzel a kis gyűjteménnyel sikerült kedvelt csinálnom a kutatáshoz azok számára is, akik már most tudják: gyökereik a Felvidékre nyúlnak vissza, s emiatt megrettentek egy picit a feladat vélt nehézségétől. Csak biztatni tudlak titeket: kezdjétek el a nyomozást! Lassan, de biztos haladtok előre, s egyre inkább kirajzolódni látszik egy igen szerteágazó, ámde változatos és különleges kép, melyet hamarosan családotok történetének is hívhattok.