Itt van az ősz, itt van újra! Vele együtt a családi történetmesélés is folytatódik, reményeim szerint egyre mélyebbre és mélyebbre ásva az elfeledett múlt rétegein át. Szeptemberi írásomban egy friss élményt szeretnék megosztani Veletek, mégpedig a budapesti Öntödei Múzeumban tett látogatásomat, remélve, hogy kedvcsinálóként szolgálhat eme kevesek által ismert intézmény felkereséséhez.

 A Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény az öntöde eredeti gyárépületében foglal helyet

Aki olvasta korábbi bejegyzéseimet, tudja, hogy családunkban több generáción át fontos szerepet játszott a fémmegmunkálás, a fémekkel való foglalkozás. Az utolsó, aki fémöntő végzettséget szerzett, a dédapám, Csapkay Ferenc volt, aki műhelyét (és pályáját) apjától, Józseftől örökölte. Az apáról fiúra szálló mesterségbeli tudás és érzékenység egyik előző írásom témája volt, melyből az is kiderült, milyen forrásokra számíthat a családját kutató leszármazott, ha ősei az öntési mesterséget gyakorolták.

A II. kerület Bem József utca 20. alatt, Ganz Ábrahám egykori gyárában működő múzeum szeptember 19-én, a Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódva ingyenes belépést és tárlatvezetést hirdetett az érdeklődő látogatók számára. Itt az alkalom - gondoltam -, hogy mélyebben beleássam magam felmenőim mindennapjainak történetébe, foglalkozásának részleteibe. Mégiscsak könnyebb ezt az ősök egykori munkahelyén tenni, mint adattárakban elképzelni, milyen is lehetett.

• 
• 
• 

Az épületben az 1960-as évekig működött Ganz Ábrahám gyára, majd a bezárást követően nem sokkal öntészeti múzeum nyílt a helyén. A sokemeletes bérházak között csendesen megbújó intézményben fantasztikus kiállítás vezeti be a látogatót a hazai öntészet történetébe. A hangulat felidézése sem nehéz a gyár falai között, hiszen a berendezés, az üstök, kemencék, emelőszerkezetek az eredeti helyükön maradtak, a jellegzetes gyárépületet nem szüntették meg, csupán - múzeumi funkcióját lehetővé téve - felújították.

• 
• 
• 
• 

A gyárból származó öntöttvas csigalépcső, az eredeti helyén álló két kupolókemence illetve teherlift megdöbbentő képet varázsol a szemlélődő elé. Ma már szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az 1500 fokos környezetben, ezekkel a monstrum szerkezetekkel dolgozni, 24 órán keresztül. A folyamatos megterhelés mellett a mérgezés lehetősége is fennállt, sajnos nem is volt hosszú életű a legtöbb gyári munkás.

A kiállításon a hazai öntészet történetét az őskori leletek bemutatásával kezdik, majd a középkori technológiák és termékek mellett a harangöntés illetve a keresztelőmedencék kerültek középpontba. Szakértőként az a Patay Pál működött közre, aki régészként pályafutását több mint 70 évvel ezelőtt kezdte, s a szakmában polihisztornak számít, a mai napig aktívan tevékenykedik, előadásokat tart. 

• 
• 
• 
• 
• 

Az ipari fémöntés kezdetei a 19. századra nyúlnak vissza, s ugyanekkorra tehető a vasöntészet virágkora is, melynek művészi emlékei szintén helyet kaptak a múzeumi kiállításon. A vasgyártás, majd később az acélöntészet eljárásait hazai szakembereink a nyugati, elsősorban német, cseh kohászok által ismerték meg, fejlesztették tovább. Gyönyörű, művészi igényű vaskályhák, díszítőelemek, használati tárgyak tömkelege készült gyárainkban, melyek mestereik szakértelmét dicsérik. Az öntöttvas emlékek nem csupán az otthonok díszeivé váltak, de megjelentek a város utcáin, épületein is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A 19-20. századi polgári otthonok számtalan díszítőeleme, kistárgya készült ezekben az öntödékben, úgy mint tintatartó, gyertyatartó, levélnehezék, feszület, ékszerek; majd később a háztartási eszközök: vasaló, tűzhely, kávéfőző... Ezeket az emlékeket a múzeum nagy becsben őrzi, felhívva a figyelmet szépségükre, a régmúlt szakembereinek hozzáértésére.

• 
• 
• 
• 

Titkon reméltem, hogy az általános szaktörténet megismerése mellett déd-és ükapámról is nyerhetek egy-egy elejtett információt a kiállítás megtekintésével. Ugyan konkrétan őket nem, de egy olyan fényképet sikerült felfedeznem a hazai szoboröntészetet tárgyaló kiállításrészben, mely hozzájuk is kapcsolódik. A kép 1928-ban, a kőbányai illetőségű Szili István öntödéjében készült, ahol Csapkay dédapám egy rövid ideig dolgozott öntőmesterként. 

Készül a Kossuth-szobor

A kiállításon a fentiek mellett Ganz Ábrahám és majdani utódja, Mechwart András életútját, munkásságát mutatják be, eredeti dokumentumokkal és tárgyakkal fűszerezve. Igen, a közelben található a róla elnevezett tér is, ahonnan legkönnyebben megközelíthető a múzeum. Megtekintését mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a hazai nehézipar története iránt, hiszen Ganz és Mechwart mellett számos olyan szakember dolgozott itthon, akikre büszkék lehetünk, s akik ötleteikkel gazdagították közös tudástárunkat. 

A múzeum honlapja: http://www.mmkm.hu/index.php/hu/ontodeimuzeum