Az egyik családfakutató Facebook-csoportban egy kedves hölgy egy igen érdekes könyvre hívta fel a tagok figyelmét: 2001-ben, Czégény Istvánné gondozása alatt jelent meg egy válogatás a 18-19. századi jászberényi végrendeletekről. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban mintegy 1500, Jászberényből származó végrendeletet őriznek, melyek 1719 és 1896 között keletkeztek. Az ilyen típusú iratokkal méltatlanul keveset foglalkoznak a kutatók, pedig a családtagok nevén és életkorán túl egyéb hasznos adalékokkal is szolgálhatnak a múltunk felfedezése során.

A Hungaricana adatbázis felületén elérhető digitalizált munka fontos forrása a Jászberényt kutatóknak. A könyvben összesen 100, a fenti időszakból származó végrendelet magyarázatokkal ellátott átirata olvasható, az elején névmutatóval, a végén a levéltári anyagban megtalálható összes (!) dokumentum szerzőjével ABC-rendben.

Mivel férjem anyai ágon jászberényi származású, s felmenői az 1600-as évek vége óta éltek a városban, fokozódó kíváncsisággal láttam neki az ismerős családnevek átnézésének. Örömmel fedeztem fel, hogy a könyvben említett végrendelkező személyek közül öt esetben felmerült az azonosság a családfán szereplő ősökkel. Sajnos az öt irat közül csak egynek a szövege került a válogatásba, de így is azonnal kikerestem a megfelelő oldalszámot.

Pernyész Mihály (1729-1785) férjem szépapjának a dédapja, vagyis őt is beleszámítva az egyik 9. generációs felmenője volt. Jászberényben született, szülei Pernyész János és Fekete Mária voltak, foglalkozását sajnos nem jegyezték be sem a házassági, sem a halálozási anyakönyvbe. Mielőtt a fenti könyvet felfedeztem, csupán  Fecske Klára nevű feleségéről, és egyetlen, Jakab nevű fiáról volt tudomásom (1772-?).

A jegyzékben két Pernyész Mihály szerepel, egy 1785-ben és egy 1787-ben írt végrendelettel, melyek közül előbbinek az átírása jelent meg nyomtatásban is (Pernyisz névváltozatban). A 33. számú szöveg kétoldalas, 1785. február 23-án kelt Balogh Mátyás szenátor, a városi tanács tagja és Ágoston Antal tanúk jelenlétében. 

A végrendelet szövege

A szövegben elsőként Jakab nevű fiára figyeltem fel, hiszen egyedül az ő létezését tudjuk bizonyítani a családfán. Egy egyezés tehát máris akad a két Mihály személye között. Ugyan a fiút itt 11 évesnek említi (1772-ben született!), de a számokban sokszor tévedtek. 

Testamentumában Mihály temetése módjáról és ingó-ingatlan vagyonáról is rendelkezik, s felsorolja fiait név szerint, lányait csak összefoglalóan említi. A magyarázat abban rejlik, hogy a szokásjog - s majd az 1799-ben elfogadott Jászkun Statútumokban foglaltak -alapján az ingatlan a fiúörökösöket illeti, a lányokat kifizették. Az ingóságok - özvegy nemlétében - egyenlően osztatnak szét fiúk és lányok között. Az ősi javak a fiúkra szállnak, lányok csak szerzeményt kaphatnak. A végrendeletek döntő többségében jelentős adományt örökítenek a jászberényi templomra és kápolnára, az ispotályra és a ferences rendre is, ez fentebb is megjelenik.

Mihály és István nevű fia főként haszonállatokat örökölt, ám több kisebb földvagyonnal is gyarapodtak. Pál és Jakab feltehetően fiatalabbak voltak, így a két idősebb osztozott a jelentősebb javakon. A kisebbek és az özvegy ingóságokat örökölt.

Miután a szöveget átolvastam és értelmeztem, a Familysearch mormon adatbázishoz fordultam abban a reményben, hogy megtalálom Mihály halotti bejegyzését a római katolikus egyházi anyakönyvek között. Szerencsére a jászberényi plébániáról az 1600-as évektől kezdve digitalizálták az anyakönyveket, így kikerestem az 1785-ös évet a halálozások sorában. Mihály végrendelete február 23-án kelt, így e dátumot követően kezdtem nézelődni. Nem is kellett sokat olvasni, mert február 28-ára egy bizonyos Michael Pernyéz halálát jegyezte fel a plébános, akinek feleségét Fetske Klárának hívták. Életkorának 60 évet írtak be a valós 56 helyett, de ezt tudjuk be a korabeli pontatlanul vezetett anyakönyvek hibájának.  A bejegyzésből tehát egyből bizonyítást nyert, hogy a végrendelkező személy megegyezik a családfán szereplő felmenővel. 

Ezek után a végrendeletben említett gyermekek születésének néztem utána. A szülők nevének beírásával hamarosan meglett a fiúk mellett Katalin, Anna és Ilona nevű lányuk bejegyzése is. A szülők 1751-ben házasodtak össze, sajnos szüleik nevét nem őrizte meg az utókor.

Az akció sikerén felbuzdulva hozzákezdtem a további négy lehetséges rokon "leellenőrzéséhez" is. A módszer a fentihez hasonló volt: a könyvben megadott végrendelkezési dátumtól kezdve elkezdtem böngészni a halotti anyakönyveket, hátha rábukkanok a személy adataira. Érdekes módon minden esetben a dátumtól számítva néhány napon belül megtaláltam a keresett bejegyzést, amiből az következik, hogy az illető utolsó akaratának lediktálásakor már valóban nagyon beteg volt.

A következő személyek adatait sikerült pontosítani:

• a fenti Pernyész Mihály felesége, Fecske Klára 1794. január 22-én végrendelkezett, s a bejegyzés szerint 3 nappal később elhunyt, 70 éves korában (az életkort ne vegyük készpénznek...)
• Kövér András 1803. december 1-jén írta végrendeletét, majd 28-án távozott az élők sorából. Neve mellé a viduus vagyis özvegy szó került, felesége, Szeley Rozália tehát már korábban elhunyt.
• érdekesség, hogy András fia, Kövér Pál is végrendelkezett 1827.január 3-án, s másnap elhunyt. Az itt szereplő feleség neve (Cseh Ilona) nem egyezett a korábban megtalált Bartal Annával, de édesapja személye miatt a rokonság biztos. Talán második házasságról van szó. Bartal Annával 1803,1805 és 1809-ben születtek gyerekeik, Cseh Ilonával pedig 1815 és 1827 között. Kézenfekvőnek tűnt, hogy 1805-1815 között kellett újraházasodnia, így átnéztem az adott időszak házassági anyakönyvét és gyanúm beigazolódott: a 40 éves özvegy Kövér Pál és a 35 éves özvegy Cseh Ilona 1812. november 23-án házasodtak össze. Figyelemre méltó, hogy a 35 éves menyasszony ezek után még 6 gyermeket szült...
• Vigh József 1800. szeptember 1-jén kelt végrendeletét követő halálozását Jászberényben nem sikerült megtalálni.

A könyv végén olvasható a levéltárban őrzött végrendeletek jegyzéke, szerző szerint ABC-rendben. Az egyes sorok végén található jelzet segítségével a bennünket érdeklő iratról - térítés ellenében - másolat kérhető a levéltártól, a következő címen: horvath.gergo@mnl.gov.hu. A jegyzéken túl a dokumentumokban előforduló latin kifejezések és az ingatlanok-ingóságok kapcsán szereplő egykori mértékek mai megfelelői is megtalálhatók.

FRISSÍTÉS (2019.08.03.): a levéltár munkatársai igen rövid időn belül elküldték a kért iratok beszkennelt változatát, így arra biztatok mindenkit, akit érdekel a téma, hogy nyugodtan kérjen tőlük segítséget!