A korábbiakhoz képest a mai alkalommal kissé zavarosabb vizekre evezünk. Mint minden családban, a miénkben is akadtak, hogy is fogalmazzak, "kirívó esetek". Ahogy az első történet kapcsán már említettem, jobb, ha felkészülünk arra, nem minden rokonunk, ősünk élt kifogástalan életet, tartotta be a szabályokat vagy cselekedett törvénytisztelő polgár módjára. Furcsa és tragikus élettörténetek bontakozhatnak ki egy-egy kutatási szál mentén, melyek természetesen ugyanúgy hozzám, hozzátok tartoznak, mint akár sikeres, netán neves elődök, akár az egyszerű átlagemberek. Ha elkezditek magatokat mélyebben beleásni családotok történetébe, óhatatlanul belefuthattok olyasmibe, amit talán jobb lett volna a feledés homályába merülve hagyni. Ez sajnos minden  típusú kutatás szerves tartozéka.

Mai történetem a Fejér megyei Csákváron és Vértesbogláron játszódik. Tulajdonképpen egy nyomozás lépéseit szeretném megmutatni nektek: hogyan bontakozott ki egy darab megsárgult papírlapból egy, a Kékfénybe is beillő bűnügyi történet. A nyomozáshoz ismételten sok segítséget találtam a neten, de minden az alábbi dokumentummal kezdődött, melyet az itthoni papírok között találtam kicsivel több mint egy éve:

Mivel kissé nehézkes értelmezni a kacskaringós kézírást, mutatom a szöveg átírását:

Helynélfogva Vértesboglár község elöljárósága hivatalosan bizonyítja, hogy a Vértesbogláron 1916. évi junius hó 5-én elhalt Czvizek Ferencz mint a csákvári gróf Esterházy Miklós Móricz hitbizományi uradalmához tartozó s V.boglár község határában levő erdejének erdőőre az 1891. évi október hó 4-étől megszakítás nélkül lakott Vértesboglár községben. Vértesboglár 1916. augusztus 7-én.

Ez idáig rendben is lenne, de ki az a Czvizek Ferenc? Ilyen név nem szerepelt a családi legendáriumban, s Vértesboglár község, egyáltalán Fejér megye is ismeretlen volt addig számomra. Szerencsére nem kellett sokáig tanakodni a megoldáson, mivel hamar kiderült: egyik dédanyám második férjének első felesége (tudtok követni?) a Czvizek nevet viselte, ő volt Czvizek Róza. (Mindig érdemes először a rokonokat kikérdezni! Ők többet tudnak, mint elsőre mutatják...). Gyorsan meg is kerestem az ő házassági anyakönyvi kivonatukat, mely szerint Róza szülei Czvizek Ferenc és Sáfrán Éva voltak.

Rózáék az ismert adatok szerint már Pesten kötöttek házasságot 1916-ban, így ez a Fejér megyei szál új színfolttal gazdagította a történetet. Mivel ők a szó szoros értelmében nem rokonaim, tulajdonképpen abba is hagyhattam volna a további kutatást ezen a ponton. Mégis érdekelt, minek kapcsán állították ki a fenti bizonyítványt? Emellett érdekes volt, hogy Rózáék esküvője néhány hónappal a papa halála után történt. Úgy gondoltam, az anyakönyvek úgyis fent vannak az interneten, hát utánanézek a Czvizek-család történetének is. Hátha egyszer valaki keresni fogja őket.

Első lépésként a családi papírok és egyebek között néztem körül, melynek eredménye az alábbi, bársonyborítású kis fényképtartó, illetve családi Biblia lett.

 A fényképalbum a bejegyzés tanúsága szerint magáé Rózáé volt, ő gyűjtötte egybe családtagjainak kis képeit. Szerencsére a képek kivehetőek a tartóból, így egyesével meg tudtam nézni a hátoldalukat. Némelyiken a név is fel volt tüntetve! Így, hogy élő leszármazott nem ismert, mégiscsak könnyebb az azonosítás...

Hamar meg is találtam Czvizek Ferencet és Sáfrán Évát, valamint Rózát is (lásd alább, balról jobbra). 

Ferenc tehát 1916-ban elhunyt, lánya pedig pár hónappal később férjhez ment, immár Budapesten. Mielőtt rátérnék a tényleges kutatás részleteire, lássuk a már emlegetett, családi bejegyzéseket tartalmazó bibliát!  

Az 1906-os kiadás belső előlapján a csákvári lelkész saját kezű bejegyzése olvasható: A csákvári ref. egyház ajándékából konfirmációi emlékül Czvizek Rózának. Csákvár, 1908. május 28. Az Újszövetség ezen kiadása tehát szintén a tollas kalapot viselő Róza tulajdona volt. Ami ennél is érdekesebb: hátsó lapjaira a hölgy feljegyezte testvéreinek születési dátumát is! Ezzel a szokással bizonyára sokan találkoztak már, jó pár évtizeddel ezelőttig majdhogynem általánossá vált a családi Biblia üres oldalaira megörökíteni a fontosnak vélt adatokat (születés-házasság-halálozás). A Biblia ezen példánya mintegy naplóként szolgált, folyamatosan kerültek bele a bejegyzések. A mi esetünkben Róza már férjes asszonyként döntött úgy, hogy leánykorában kapott kötetét ilyenformán "egészíti ki".

Megtudtam tehát, hogy saját magával együtt 6 gyermek érkezett a Czvizek-családba 1888 és 1900 között.Valószínűleg a csillagjegyek periódusait Róza rosszul tudhatta, mert mindegyik esetben tévesen szerepel a megjelölés (természetesen ez legyen a legkisebb probléma!). Néhány irattal tehát majdnem teljesnek véltem a tudható adatokat.

Ezek után kezdett el érdekelni az interneten fellelhető adatok mennyisége. A Czvizek névvel kapcsolatban sajnos azt tapasztaltam, hogy alig-alig akad egyáltalán találat, pedig elég sok adatbázisban, adattárban utánanéztem. Természetesen kipróbáltam mindenféle névváltozatot, így nagyjából az összes gyermek keresztelési bejegyzését össze tudtam szedni a már sokat emlegetett familysearch.org oldalról, de ezen a ponton úgy tűnt,  be is fejeződött a kutatás. Még egy apró adalék talán, hogy Róza nem jegyzett fel József nevű testvért, ám a találatok között egyértelműen beazonosítható volt ez a gyermek. Valószínűleg még csecsemőkorában érte a halál, így csak szülei emlékezetében élt tovább.

Majdnem egy egész évet kellett várnom arra, hogy a szálat tovább tudjam vinni. Igen, ebből is látszik egyrészt, hogy sosincs vége az útnak, másrészt, hogy sokszor hónapok, évek telnek el két fontos állomás között. De érdemes kivárni, illetve rendszeresen rákeresni az adatokra!
Nem olyan rég érdekes fordulatot vett a történet, jobban mondva megtelt élettel a sok fekete-fehér fénykép és megsárgult dokumentum: felkerült netre rengeteg régi újság, hírlap és közlöny kereshető verziója (ez a múlt héten említett fizetős honlap), illetve Google-segítséggel ráakadtam a Csendőrségi Lapokra, melynek néhány cikke Czvizek Ferenccel is foglalkozott. Letöltögetve és áttanulmányozva ezeket, meghökkentő történet bontakozott ki előttem. A tény: 1916 júniusában Czvizek Ferencet a csákvári erdőben agyonlőtték. Az ember ilyenkor - jó esetben - megdöbben, hirtelen nem is hiszi el, amit olvas. Pedig akkoriban mondhatni tele volt vele a sajtó: a Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló is tudósított az ügyről. 

Röviden szólva: a csákvári uradalom erdőőre, Czvizek Ferenc 1916. június 4-én reggel elindult szokásos körútjára, de őt többé sohasem látták. A feleség, Sáfrán Éva és a közben jórészt felnőtt gyerekek csupán négy nap után jelentették az eltűnést, ami rögtön gyanús lett a hatóságnak. A részleteket kihagyva: egy hónap múltán találtak rá elásva, aratáskor. Gyilkosa: ismeretlen. Szép kis történet!

Ami engem igazán meglepett, az a Csendőrségi Lapokban, Téves nyomon címen megjelent folytatásos regény-küllemű interpretáció volt. Egy rövid, 1916. októberi közleményt követően egy év múlva a teljes szeptemberi hónap számai ezzel az üggyel foglalkoztak, mintegy krimi- és drámaszerűen tálalva a történteket. Csak egy idézettel érzékeltetném a hangulatot:

"Nem tudom, hogy csecsemő korában a sebes folyásu Dráva mentén ringott-e bölcsője, avagy legény korában a Karszt szikláin, vagy Szlavonia dus termésü sikságán verte-e guszliczáját s énekelte hozzá a délszlávok édesbús nótáit a Milkák és Mariczák fülébe, de bizonyos, hogy a horvát ujonczokkal került Csákvárra Czvizek Ferencz ujoncz is..."

Amint az ebből a részletből is kiderül, számomra a cikkek adatgazdagsága volt elsősorban fontos. A tettes utáni nyomozás minden lépéséről értesült az olvasó, viszont nekem, mint családfakutatónak a mindennapok, a család életével kapcsolatos információk jelentettek sokat. Nem mellesleg persze élvezetes olvasmány is volt a csavaros befejezéssel, de nem untatnék senkit ennek ecsetelésével. Ami azonban felkeltette a figyelmemet, az az, hogy a cikkekben leírtak szerint a családtagok bűnösségének lehetősége komolyan felmerült a nyomozás során. A fáma szerint a papa nem nézte jó szemmel azt, hogy Róza lányának egy pesti vasúti alkalmazott, Rill István udvarolt. A gyilkosság után éppen emiatt István, dédanyám későbbi férje lett az egyik első számú gyanúsított (az alábbi képen jobbra a 18 éves korában elkészült vizitkártyája :) ).

A vélt bűnöst ugyan egy szenzációs nyomozás keretében elfogták és elítélték, az emberben akkor is ott marad a gyanú morzsája, amit csak erősít az a tény, hogy a fiatalok esküvőjét a papa halála után alig néhány hónappal megtartották. Az igazság már sosem fog kiderülni.

Még néhány adalékot szeretnék megosztani veletek. Az uradalom birtokosának, gróf Esterházy Miklós Móricnak szerencsére könnyen utána lehetett nézni, egyebek között azt is megtudtam, hogy ő volt Esterházy Péter írónk dédapja. A csákvári uradalom központja, a kastély ma így néz ki (forrás: Kirándulás Tippek)

A gyerekek keresztelési bejegyzéseiből kiderült, hogy Czvizek Ferenc Cernikből származott, ami a mai Horvátország területén található. A napokban fedeztem fel az egyik nagyobb családfás oldalon azt a szintén cerniki Stjepan Cvizeket, aki valószínűleg Ferenc unokaöccse lehetett, a dátumok szerint. Valaki más is kutatja tehát a Czvizek-családot.

Így bontakozott ki az a történet, mely egy ártatlan községi bizonyítványból indult ki. A családtagok további sorsáról nincs tudomásom, egyszer talán kiegészül ez a kép is. Jó lenne persze az eredeti ügyiratokba is belenézni, de azok nélkül is elmondhatom: a tágabb család múltjának egy újabb fejezetét sikerült darabjaiból összeállítani.