"Emlékül!

Az 1914. évben kiütött világháborúban országszerte szedték a harangokat.
A girálti evangélikus egyház tornyából is elvitték a kisebbik harangot 1917. évi
május hó 15-én délután 6 órakor. A hívek erősen megsiratták a harangot és a 
harangbúcsúztatáskor tartott istentisztelet emlékezetes marad.

A harang felirata ez volt: Johan Gotlieb Binstock (?) in Eperjes, 1727.

Barthó András ev.lelkész"

Mai történetem egy érdekes bejegyzésről, pontosabban egy anyakönyv belső borítójáról szól, melyre véletlenül bukkantam kutatásaim során: Girált település (ma Giraltovce, Szlovákia) 1867. évi keresztelési egyházi anyakönyvéről van szó.

Családfám bővítésének reményével nyitottam meg az adott oldalt, de végül egészen más történet bontakozott ki a csupán néhány sornyi kézírásból. Meglepő, de egyben megható módon, ötven évvel később az akkori plébános feljegyzett az üres helyre egy igen szomorú eseményt, nevezetesen a falu harangjának elkobzását, melyet aztán - valószínűleg hadi célokra - a későbbiekben be is olvasztottak. Amint az a szövegből kiderül, a harang elvesztése mély nyomot hagyott a lakókban, s így kerülhetett sor arra, hogy Barthó András lelkész ezt az eseményt az utókor számára is megörökítse.

Őszintén szólva megdöbbentő volt olvasni ezeket a sorokat, kiváltképp egy ehhez hasonló, szokatlan helyen, az egyházi anyakönyv egyik lapján, a többi bejegyzés között. Egy-egy év történéseit a plébánosok már a középkorban is előszeretettel jegyezték fel, ezeket nevezzük annaleseknek vagyis évkönyveknek. Az évkönyvek kiváló forrásai az egyházközségek, plébániák mindennapi életének, s valami hasonló jelenséggel találkozunk a girálti anyakönyv eme lapján is. Az talán mindörökre rejtély marad, miért pont ide került ez a kis emlék.

Ismét elég kíváncsi lettem ahhoz, hogy ennyiben hagyjam a dolgot, és megelégedjek csupán a bejegyzés tényével. Nézzük meg, milyen irányokban lehetne továbbmenni!

Először is: a lelkész. A Szarvas és Vidéke nevű sajtókiadvány egyik 1909-es számában megjelent egy rövidhír, miszerint a szarvasi lelkész, Barthó András új megbízatása végett Giráltra költözik, ezentúl az ottani rábízott feladatait látja el. (http://epa.niif.hu/01900/01970/00806/pdf/EPA01970_SZVID_1909_021.pdf) Érdekesség, hogy néhány évre rá már arról tudósított az újság, hogy a lelkész ismét a szarvasi állásra nyújtotta be pályázatát. Elképzelései valószínűleg nem váltak valóra, mivel a fenti bejegyzést, mint olvastuk, 1917-ben, Girálton követte el. (http://epa.oszk.hu/01900/01970/00898/pdf/EPA01970_SZVID_1913_034.pdf). 

A beolvasztott harang feliratának megörökítését Barthó Andrásnak köszönhetjük. Sajnos az eperjesi harangöntők névsora pont a keresett időszakban hiányos (1727), így nem tudjuk beazonosítani Johan Gotlieb Binstockot (?). (http://lexikon.katolikus.hu/H/harang%C3%B6nt%C5%91.html) Talán itt a lehetőség, hogy eme véletlen felfedezéssel végre kiegészüljön a lista!

A lelkész feljegyzése akkor kezdett még jobban érdekelni, mikor a BBC History magazin 2012. évi márciusi számában felfedeztem egy képes írást a háború alatti harangbeolvasztásról. A képen egymás mellett harangok tucatjai sorakoznak, begyűjtés után, végzetükre várva. (Egy hasonló kép itt: http://www.cultiris.com/kepek/adatlap/130828). Harangokat már a 16. században is foglaltak le és olvasztottak be hadászati célokra, vagyis hogy a nyersanyagként szolgáló bronzot újra fel tudják használni, például ágyúöntéshez.  A harangrekvirálásnak nevezett jelenség az I. világháborúban érte el tetőpontját, mikor miniszteri rendelet rögzítette a beszolgáltatási kötelezettséget, mely alól csupán a műemléki korú, azaz az 1700 előtti harangok jelenthettek kivételt. A girálti harang - mivel 27 évvel később készült, mint az előírt korhatár - lefoglalásra és elszállításra került.

Tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy a fenti kis írás ennek a kornak egy megrázó bizonyítéka, egy segélykiáltás, egyben intés a jövő nemzedékei számára, hogy többé ne fordulhasson elő hasonló eset.
Eme apró kultúrtörténeti érdekesség is egyike azoknak a meglepetéseknek, melyek az érdeklődőre várnak kutatásuk során. Kívánom mindenkinek, hogy lépten-nyomon hasonlókra bukkanjon!