Nagy nap ez a blog történetében: az első vendégposztot köszönthetjük! Szerzője, Kiskatona - úgy tűnik - "megfertőződött" a kutatással, elmondása szerint a blog hatására kezdte újra felvenni ősei történetének fonalát, amiben egy picit én is segítségére lehettem. Örülök és büszkeséggel tölt ez el, hiszen nem titkolt célom, hogy egyre több rajongója legyen ennek az izgalmas hobbinak. Fogadjátok szeretettel Kiskatona írását, ami egyben egy kedves ajándék is lesz édesapja számára!

Az ükapám története

Tartottam a darazsaktól, de kíváncsiságom erősebb volt félelemérzetemtől. Miközben óvatosan lépdeltem egyre feljebb a megkopott lépcsőfokokon, azon gondolkodtam, mennyi érdekes dolgot rejthet dédanyám parádi házának padlása. Minden nyáron eltöltöttem nála pár napot, de ebben az évben éreztem magam először elég bátornak ahhoz, hogy egyedül is felmerészkedjek oda. Kinyitottam a padlás nyikorgó ajtaját, majd kíváncsian kezdtem kutatni a dobozok mélyén megbúvó régi holmik között. Ahogy a portól egyre piszkosabb lettem úgy fogyott lelkesedésem, mert kezdtem belátni, hogy dédanyámnak mégiscsak igaza volt; csupa ócskaságot pakoltak a padlásra. Csalódottan felálltam, majd az ajtó felé indultam, amikor hirtelen megláttam egy festményt. A gyengén beszűrődő fénynél egy távolba révedő tekintetű, fekete hajú, bajszos katona képmását pillantottam meg. Odaléptem, leakasztottam a falról és már vittem is dédanyámhoz, hogy megkérdezzem, kit ábrázol a festmény.

Kovács Mihály, honv. őrvezető

Ükapám, Kovács Mihály volt, akiről ő is csak annyit tudott, hogy születése után Amerikába ment, hogy az ott keresett pénzből tartsa el itthon maradt családját; szeretett feleségét, Tóth Annát és egyetlen gyermeküket, Máriát. Sajnos nem sokáig élt, mert – dédanyám elmondása szerint – a vasgyári munkásként dolgozó ősöm a forróságban hideg sörrel próbálta hűteni magát, de leforrázta tüdejét és meghalt. Elmondta, hogy volt egy fényképük a ravataláról is, ám az időközben elkallódott. Elszomorodtam, de ekkor dédanyám egy másik fényképet nyomott kezembe, amin Kovács Mihály volt katonai egyenruhában, karddal az oldalán. Az ausztriai Villachban készült fotó el is terelte figyelmemet a szomorú történetről, ami aztán hosszú időre feledésbe is merült.

Ükapám Villachban (Ausztria). Fotografisches Atelier V. Lobenwein Villach, Südbahnstr. 23.

Amikor dédnagyanyám meghalt, én örököltem a festményt, ami elég rossz állapotban volt, így rendbe akartam tenni. Kivettem a keretéből, amikor hirtelen egy fénykép esett ki a festmény mögül. Az elveszettnek hitt fotó volt az ükapám ravatalról, amit – felirata szerint – az Ohio állambeli Toledó város egyik fényképésze készített.

A ravatal

Évek elteltével az egyik kedves ismerősöm figyelmembe ajánlotta az akkor indult blogját, melynek első bejegyzését végigolvasva fellelkesültem és elmondtam neki mindazt, amit ükapámról tudtam, hátha kideríthetek róla még valamit. Rögtön bele is kezdtünk a kutatásba, ami hihetetlenül izgalmasnak és eredményesnek bizonyult.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, azaz a mormonok által kezelt adatbázis (https://familysearch.org/) segítségével megtaláltuk ükszüleim házassági anyakönyvi bejegyzését, amiből számos új adatot ismertünk meg.

A parádi házassági bejegyzés 

Kovács Mihály néhai Kovács György és Pintér Erzsébet gyermekeként 1888. szeptember 23. napján látta meg a napvilágot Parádon és 1912. január 29. napján szintén e településen anyakönyvezett házasságkötésük idején a boszniai Zwornikban állomásozott a Császári és Királyi 60. Gyalogezred őrvezetőjeként. Ezt követően az Amerikai Egyesült Államokba bevándoroltak nyilvántartásában (http://libertyellisfoundation.org/passenger) is megtaláltuk a rá vonatkozó bejegyzést.

Idegenrendészeti nyilvántartás - Ellis Island

Ebből kiderült, hogy 1914. március 26. napján érkezett New Yorkba az I. Vilmos német császárról elnevezett SS Kaiser Wilhelm der Grosse fedélzetén, ami Brémából indult. A bejegyzés tanúsága szerint ükapám innen Detroitba utazott sógorához, Tóth Andráshoz.

SS Kaiser Wilhelm der Grosse

Dédanyám születési anyakönyvéből megtudhattuk, hogy Kovács Mihály alig pár hetet tölthetett egyetlen gyermekével, aki 1914. január 19. napján született.
Ezt követően a mormon adattár segítségével rátaláltunk a halotti anyakönyvi bejegyzésére, amiből kiderült, hogy valóban az Ohio állambeli Toledo városában vállalt munkát vasgyári munkásként és 1916. november 7. napján a Szent Vincent Kórházban halt meg tüdőgyulladás következtében, majd pár nappal később a Calvary elnevezésű temetőben helyezték örök nyugalomra.

Mike Kovacs halotti bejegyzése

 A Szent Vincent Kórház

Ami ezután következett az végképp meglepett, ugyanis egy sírkőkereső portál segítségével (http://www.findagrave.com/) megtaláltuk a sírkövét is! 

A sírkő

Kíváncsi voltam ükapám katonai múltjára is, így levelet írtam a Hadtörténelmi Levéltárnak, melynek bécsi kirendeltsége hamarosan megküldte az egyetlen Kovács Mihály honv. őrvezetővel kapcsolatos adatát, azt a bejegyzést, amelyet a házasságkötésével kapcsolatban rögzítettek. 

A levéltár tájékoztatása szerint az 1850 és 1870 között született magyar katonák szolgálati dokumentumai sajnos szinte teljes egészében megsemmisültek, így az már nem fog kiderülni, hogy ükapám, milyen célból utazott Villachba és meddig állomásozott ott.

Michael Kovacs házasságkötéséről szóló bejegyzés a katonai anyakönyvben

A bejegyzésből kiderült, hogy ükapám a K.u.K. Infanterie Regiment Ritter von Ziegler No. 60., magyarul a Császári és Királyi 60. Gyalogezred zworniki felállítási helyű II. zászlóaljának katonájaként házasodott az 1911. december 4. napján kelt 828. számú parancsnoki engedély alapján.
Az 1789. június 1. napján alapított alakulat 1853-ban Lőcséről Egerbe költözött és egészen 1918-ig működött. Az ezred katonái – az ükapámról készült fotón is látható – acélzöld színű egyenruhát viseltek ezüst gombozattal.
A II. zászlóalj 1908-tól Bosznia keleti határán, a Drina-folyó völgyében található Zwornikban állomásozott. A város és a fölötte emelkedő vár 1433-ban Brankovics György szerb despota kezére kerül, akinek a nevéhez főződik a fellegvár kiépítése. Miután a törökök 1460 körül elfoglalták a várost, egy három toronnyal megerősített alsóvárat építettek. A magyar katonák a 20. század elején a fellegvárban, a vízi várban és a Drina partján lévő ún. táborban voltak elhelyezve. 

Zwornik

Kutatásunk ezzel a végére ért, hiszen ükapám rövid élettörténetét szinte teljes egészében feltártuk. Szerelem, kaland, utazás, tragédia… Egy emberi sors, ami a múlt homályából ismét felbukkan és immár eleven történetként él tovább leszármazói emlékezetében. 

Soha ne feledjük, az élet kiszámíthatatlan dolgokra képes! De miért is gondolom így? 

Ükapám nem tudhatta, hogy

-          anyósát és egyetlen leány unokáját is ugyanúgy Kívés Rozáliának fogják majd hívni,
-          leánya és egyik ükunokája ugyanúgy január 19. napján fogja majd ünnepelni születésnapját,
-          egyik ükunokája a brémai kikötőtől nem messze lévő Salzgitterben fogja meglátni a napvilágot,
-          a hajót, melynek fedélzetéről az ígéret földjére lépett pár hónappal kiutazása és pár héttel a világháború kezdete után, 1914. augusztus 26. napján egy vízi csatában elsüllyesztik,
-          egyik ükunokája, akiből szintén katona lett, majd 100 évvel később egy ideig ugyanúgy a villachi laktanyában fog állomásozni, ahogyan ő is,
-          ugyanez az ükunokája fel fogja majd tárni élete történetét és (egyik) karácsonyi ajándékként ezt fogja majd adni édesapjának.

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Apa!

Kellemes Ünnepeket kívánok Nektek és családotoknak is! (Ha mindenki kellően eltelt a halászlétől és a töltött káposztától, kérdezzétek ki a családtagokat és jegyzeteljetek! ;))