Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! Folytatjuk az időutazást, remélem, már egyre többeteket "fertőztem meg" egyik kedvenc tevékenységemmel, a családfakutatással. Továbbra is rendelkezésre állok, ha kérdésetek merülne fel, szívesen segítek akár elindulni, akár egy régóta fennálló problémát megoldani! A következőkben egy előző bejegyzés folytatását olvashatjátok, kellemes időtöltést!

Örömmel jelentem nektek, hogy első alkalommal kerül sor egy korábbi poszt frissítésére, mivel az ünnepek alatt jutott egy kis időm további kutatásra, telefonbeszélgetésekre. Sikerült beszélnem azzal az egy családtaggal, aki ismerte még a Tóth József-Payerle Anna-házaspárt: ő nagymamám húga, Tóthék egyik unokája, aki a mai napig szülőhelyén, a Somogy megyei Böhönyén él. Erzsi néni gyerekkorában sokat hallgatta a nagyszülők beszámolóját a segesdi kastélybeli életről, mikor Böhönyére látogattak, s akkor is, mikor legközelebb 14 évesen találkozott velük, már Budapesten. De erről majd később! (A részletek felelevenítéséhez a történet első része itt olvasható.)

A segesdi kastély madártávlatból. Forrás: www.civertan.hu

Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy "update", mivel számos ponton felül kellett írjam vagy ki kellett egészítsem a korábban elmondottakat - hála Erzsi néni elbeszélésének (amivel egyébként az egész kutatást kellett volna indítanom). Halkan jegyzem meg, hogy a kezdeti "...nem sokat tudok neked mondani..."-hozzáállás hamar megváltozott, csak eleget kellett hozzá kérdezni! Ha kitartóak vagyunk, jól irányzott kérdésekkel sok emléket hozhatunk felszínre. A telefonban a régmúlt egyik apró morzsája követte a másikat, egymás után jöttek elő az emlékek a mindig elegáns nagyapáról, s a németül anyanyelvi szinten beszélő, világlátott nagymamáról, akit a grófnő, Andrássy Natália mindig magával vitt különböző útjaira.

A történetet ott hagytuk abba, hogy szépszüleim, Tóth József és Payerle Anna gróf Széchenyi Bertalan segesdi kastélyában szolgáltak: József inas, Anna társalkodónő volt. Erzsi néni is megerősítette: valóban ők is a kastély egyik szárnyában laktak, melyet később az Erdészet fog majd megkapni. A nagypapa, József hozzászokott az "úri" életmódhoz, így mikor feleségével Böhönyére látogattak, mindig elegánsan volt felöltözve, dicsérte gazdáját, a "jó világot", amiben éltek - emlékezett Erzsi néni. A nagymamáról, Annáról volt egy fényképe, fiatalasszony korából, de azt már évekkel ezelőtt odaadta a böhönyei falumúzeumnak, így én majd csak ott tudom megnézni, hogyan is nézett ki nagymamám nagymamája. 

A "jó világ" nem csupán a házaspár, hanem gyermekeik életvitelében is megnyilvánult. Az 1917-ben született Mária a 6 elemi elvégzése után polgári iskolába kerülhetett, Nagyatádra. Ez akkoriban egyáltalán nem számított gyakori jelenségnek a lányok körében.

Amint az legutóbb kiderült, majdnem ötven évig, szinte életük végéig hűek maradtak a grófi családhoz, még a segesdi kastély elvesztése után is, ami valamikor az 1930-as évek végén, valószínűleg a háború kirobbanása miatt következett be. Ekkor a grófék magukkal vitték alkalmazottaikat budapesti villájukba; így került a tősgyökeres somogyi házaspár először a II. kerületi Lánchíd utcába. 1939 májusában került sor lányuk, Tóth Mária esküvőjére Gyenese Józseffel, amihez a Széchenyi-család is bőséges hozzájárulást tett. Később, mikor már a szülők nyugállományba kerültek, a háború befejeződése után a grófi család egy földszintes lakást vásárolt számukra a Várban, a Logodi utca 1. szám alatt. 

Gróf Széchenyiék egyik estélyén még maga Horthy Miklós kormányzó is részt vett. MTI Hírek, 1938.04.04.

Nem csupán a gróf 1905-ös, az első részben említett beszédében, hanem ebben a cselekedetben is megnyilvánult a család jósága szolgálóik felé. Hogy erre mikor került sor, egyelőre nem tudni. A gróf 1943. június 4-én hunyt el a fővárosban, így a háztartást ezután felesége egyedül vitte tovább.

A gróf jószívűsége legendássá vált. Széchenyi Bertalan halálára megjelent nekrológ, részlet. MTI Hírek, 1943.06.05.

Hogy mekkora segítség az internet, arra vonatkozóan mutatom meg, mit találtam a Logodi utcát keresve. Ugyan jóval korábban, mint rokonaim, de szintén az 1. szám alatti egyik lakásban élt Kosztolányi Dezső 1916-ban, aki versben is megörökítette Logodi utcai életének egy mozzanatát:

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy is magyarázzam
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.

(Hajnali részegség, részlet)

A házat azóta sajnos lebontották, az utca számozása ma 3-mal indul. A "szegényes, elhagyott" jelzők egyébként már nemigen illenének a környékre...

A grófi pár késői gyermekvállalásának okára is fény derült: Natália korábban már volt férjnél, első hitvese szintén egy Széchenyi, bizonyos Aladár gróf volt, akitől gyermekei is születtek (Gabriella, Mária és György). Bertalannal 1907-ben házasodtak össze, egyetlen gyermekük, Márton rá két évre érkezett a családba.

Lánchíd utca 10., a volt Széchenyi-palota. Bertalan 1943-as halála után két évvel az épületet felrobbantották. Forrás: UrbFace

A Lánchíd utcai "palotát", ahogy a fenti hírben is nevezik, a Széchenyi-család már korábban is birtokolta, hiszen Bertalan gróf mint az Országgyűlés tagja, folyamatosan ingázott a főváros és Segesd között. A háromemeletes bérházat jó pár évtizeddel korábban, 1868-ban építtette Széchényi Ödön gróf; a tervrajzok megtalálhatóak a Budapest Főváros Levéltárában, illetve elérhetőek az interneten is.

A palota homlokzatának részlete, illetve metszete. Forrás: www.archivportal.arcanum.hu

Eme kis kitérő után térjünk vissza szépszüleimhez! Erzsi néni szerint nem a segesdi kastélyban ismerkedtek meg, hanem Németkéren, Anna szülőfalujában találkoztak még azelőtt, hogy szolgálatba álltak volna a grófi családnál. Sajnos az esküvő bizonyítékát, a házassági bejegyzést nem sikerült megtalálnom, mert a vonatkozó németkéri anyakönyveket csak 1913 végéig szkennelték be a mormonok, nekem pedig 1915-16 körüli adatra lenne szükségem (mivel első gyermekük, Mária 1917-ben született). Természetesen megnéztem az 1912-1913 közötti időszak bejegyzéseit is, de nem volt köztük a keresett adat. Sebaj, plusz egy feladat a jövőre nézve!

Sajnálatos módon halálozási idejüket is homály fedi egyelőre. A telefonbeszélgetésből megtudtam, hogy Erzsi néni 1961-es esküvője idején a nagyszülők már nem éltek, így tehát egy 1956-1961 közötti időszakról van szó. Mint már említettem, Erzsi néni 14 évesen, 1956-ban jött fel először Pestre, ahol találkozott anyai nagyszüleivel is, akik akkor még értelemszerűen éltek. Annyi bizonyos, hogy a fővárosban hunytak el mindketten, bár a pontos kerületet nem ismerve elég nagy feladat lesz, hogy egyesével átnézegetve a kérdéses időszak adatait, rábukkanjak a bejegyzésekre.

Az emlékek alapján a házaspár kisebbik gyermeke, Tóth György és családja valamikor együtt élt a szülőkkel Budapesten, de sajnos a két család nagyon régóta nem tartotta a kapcsolatot, csak annyit tudunk, hogy Györgynek két fia (Miklós és Bertalan), valamint egy lánya (Magdolna) született, valamikor az 1940-es években. Fantasztikus lenne őket megtalálni és egyeztetni az ismereteket, feleleveníteni a régmúlt eseményeinek emlékét. Hátha egyszer olvassa ezt valaki közülük...annyi talán még segíthet, hogy egy halvány emlékfoszlány alapján egyikük a XIX. kerületben lakhat.

 A fentiekben szereplő családtagok kapcsolati hálója

Nos tehát ennyit sikerült hozzátennem a már ismert történethez, reményeim szerint a személyes találkozó illetve a helyszíni kutatás még többet fog majd segíteni. Mindenképpen el szeretnék menni a helytörténeti gyűjteményhez, valamint a segesdi kastélyhoz is. Találkozunk legközelebb!