A most következő történethez kivételesen nem fűznek személyes szálak, ám az itt elvégzett nyomozás ugyanúgy egy hajdan élt család mindennapjait tárta elém. A történet főszereplője egy viseltes állapotú, kopott kötésű imádságos könyvecske, melynek belső borítóját és első lapjának mindkét oldalát valaki sűrűn teleírta dőlt, kissé szálkás betűkkel. Mint látni fogjuk, a könyvecske hosszú utat tett meg első tulajdonosától a mostaniig, így mindenképpen megérdemli, hogy történetét megörökítsük az utókor számára is.

Kívülről csak egy régi könyv...

A közösségi médiában rejlő lehetőségeket ma már senkinek sem kell bemutatni, legyen szó bármilyen jellegű problémáról vagy kérdésről, a megoldás általában előbb vagy utóbb kiderül. Nincs ez másként a családtörténeti kutatások során sem, ahol legfőbb segédeszközünk a türelem kell, hogy legyen. Hacsak nem valamilyen elháríthatatlan akadály gátolja az előbbre jutást (megsemmisült anyakönyvek, ismeretlen szülők stb.), a kitartó munka mindig meghozza a gyümölcsét. No de hogy is kapcsolódik ehhez a fenti könyvecske?

Történetünk a Bács-Kiskun megyei Baján kezdődik, pontosabban az ottani bolhapiacon. Egy borongós hétvégi napon a sürgő-forgó, bámészkodó tömegben valaki egyszer csak felfigyelt egy kopott külsejű, igen réginek tűnő, sötétbarna könyvre, amely mind közül a legérdekesebbnek látszott. Az illető belelapozott, s egy imádságos könyvvel találta magát szemben, amelyet első ránézésre talán még a 20. század előtt nyomtattak. Az ízes nyelvezetű szövegnél is jobban megragadta figyelmét a belső borítón és az első oldalakon felfedezett dőlt betűs kézírás.

...ám a titok a belsejében rejlik!

Az imádságos könyvről hamar kiderült, hogy egykori tulajdonosa saját családjának történetét, házasságkötéseinek és gyermekeinek adatait rögzítette benne, mint ahogy ez régen a polgári családokban igen kedvelt szokás volt. A bájos írás végül arra ösztönözte a látogatót, hogy megvásárolja a könyvet, így az megmenekült az enyészettől. Hazafelé furdalta a kíváncsiság, vajon kinek a tulajdona lehetett? Mikor és hol élt ez a család? Mivel vezetéknév nem szerepelt az adatok között, nagyon kis esély nyílt arra, hogy ezekre a kérdésekre valaha is választ kap.

Engem is ezek a kérdések foglalkoztattak, még napokkal azután is, hogy elolvastam az erről szóló posztot. Mivel családfakutatással foglalkozom, a lehetséges rejtélyek és megoldandó kérdések olyanok számomra, mint egy falat kenyér. Tudja jól mindenki, aki kutatóként dolgozik, hogy az adott probléma addig nem hagy nyugodni, amíg meg nem oldjuk. Gondoltam egyet, és a füzetembe újra letisztáztam, mit tudunk erről a 19. század közepén élt családról. A sorok írója (az apa vagy az anya) kétszer házasodott, első nászából hét, másodikból két gyermek született. A helyes becenevekkel (például Babi, Frantzi vagy Gyély) illetett gyermekek napra pontos születési ideje és asztrológiai jegyük is fel lett tüntetve (amelyek nem minden esetben egyeznek meg a ma ismert beosztással).

Ekkor felderengett egy lehetséges irány: az újabban csak regisztráció után használható familysearch.org oldalon lehetőség van a már indexált (tehát átírt, begépelt) anyakönyvi bejegyzések közötti keresésre. Ugyan nem tudjuk a vezetéknevet, de a keresztnév és a születési év megadásával jó esetben "csak" néhány tíz vagy száz rekordot kellene átnézni, ha tényleg olyan szerencsénk van, hogy digitalizálták, amit keresünk. A gyermekek nevei közül a Rudolfra esett a választásom, lévén elég ritka név. A keresőfelületen  megadtam születési éveként az 1835-öt, születési helyhez, hogy Magyarország, és vártam a csodát. Kereséskor ügyelnünk kell rá, hogy a nevek számtalan variációban lehetnek begépelve, ezért a név mezőbe a 'Rudol*' szókezdet került, ami a Rudolf/Rudolph/Rudolphus találatokat is kilistázza. Ezzel a kombinációval 614 találat lett; ekkor elkezdtem végignézni napra pontosan, melyikük született a könyvecskében megadott augusztus 12-én. Összesen kettő személy felelt meg ezeknek a feltételeknek, s érdekes módon mindkettőjük az egykori Bács-Bodrog megyében született (ne feledjük, a könyvre Baján bukkantak!).

Rudolfok 1835-ből

Mivel egyiküknek csupán a második neve volt a Rudolf, ezért a másikkal kezdtem a nyomozást. Rudolphus Ludovicus Josephus Puikovits 1835. augusztus 12-én született Szabadkán (ma Subotica, Szerbia), szülei Alexander [Sándor] és Rosalia Feichburger voltak. A szülők nevével újra kezdtem a keresést, hátha találok további gyermekeket, akik megegyeznek az ismert adatokkal. Az első gyermekkel, Pistával, azaz Istvánnal kezdtem, vezetéknevet nem írtam, csak apja és anyja nevét, valamint a könyvben feltüntetett 1828-as születési évet. A négy találatból elsőként egy bizonyos Alexander Piunovich és Rosalia Fieghnier Stephanus nevű gyermekét láttam meg, aki Almáson [Bácsalmás], 1828. szeptember 24-én született - éppen aznap, mint az imakönyvben szereplő Pista nevű fiú! Ekkor tudtam, hogy jó nyomon járok: hirtelen megelevenedtek a könyv lapjain szereplő, lassan elhalványuló nevek.

Ezzel a módszerrel kikerestem az összes gyermeket, szép sorjában:

• István, Bácsalmás
• Barbara vagy Borbála (ő Babi!), Bácsalmás
• a "Mari"-ként feltüntetett leány helyett aznap egy Évát kereszteltek, ám a szülők neve stimmel, Tataháza
• Rudolf, Szabadka
• Anna (vagyis Nina), Tataháza
• Ferenc, Bácsalmás
• Angéla (Gyély), Bácsalmás

A gyermekek keresztelési bejegyzése [kattintásra galéria nyílik]

A szülők nevét a lehető legtöbb variációban megtaláltam, az apa volt Pinkovich, Piukovits, Sinkovics, az anya a fenti két verzió mellett Feichtingerként szerepelt. A bejegyzések szerint mindketten nemesek voltak, hol almásiként, hol matheovicsiként nevezték meg őket, gyermekeiket a környéken, különböző helyeken keresztelték. Matheovics a közeli Mátételkére utal, ahol kisebb keresgélés után kiderült, hogy 1747-ben egy részét Mária Terézia a Piukovics-családnak adományozta, az ő tiszteletükre került a település címerébe az arannyal fegyverzett vörös oroszlán. A mai napig élnek Piukovics-leszármazottak a településen, akik gondosan ápolják az ősök emlékét.

Bácsalmás és környéke

No de térjünk vissza az imádságos könyvhöz! Mint a vadászkutya, aki szagot fogott, nem tudtam itt megállni. Elkezdett érdekelni a család története, mi történt az egyik szülővel, hogy újraházasodott? Ráadásul röviddel Angéla születése után? A választ a bácsalmási halotti anyakönyv 1847. évi április 25-ei bejegyzése adta meg: az édesanya, Feichtinger Rozália 38 korában, ismeretlen okból elhunyt, hátrahagyva hét gyermeket, akik közül a legkisebb alig pár hónapos volt. Mivel a gyermekek nem maradhattak anya nélkül, illő idő letelte után a családfő újranősült, s később még két gyermeke született. Hogy kit vett el, ezek után már nem volt nehéz megtalálni: az 1849. február 14-én, Bácsalmáson keresztelt Piukovics Sándor Bálint Géza édesanyja Millaschevich Mária volt. 

Különös módon az 1853-ben született Herminkát nem sikerült megtalálnom, de a véletlen segítségemre sietett. A Familysearch-ön lehetőség van a feltöltött családfákban is keresni, nem csak a digitalizált anyakönyvekben. Egy magánszemély által kezelt oldalon megtaláltam Pinkovics Herminát, aki 1894. szeptember 16-án, Budapesten kötött házasságot Pucher Károllyal. Hermina születési helyeként Törökbecse lett megjelölve, azonban a vonatkozó anyakönyvek sajnos nincsenek fent a FS-ön, így nem tudtam leellenőrizni az információ helyességét. Hermina szüleinek neve azonban megerősítette az azonosságot.

Piukovics Sándor és Feichtinger Rozália 1827-es házassági bejegyzéséből kiderült, hogy előbbi szülei Piukovits József és Rozsits/Jozsits Mária, míg Rozália szülei Feichtinger Antal és Hiermann Barbara/Borbála voltak, mindannyian Bácsalmáson éltek. Sándor 1808. február 7-én, Tataházán, Rozália 1810. február 10-én, Bácsalmáson született.

A nemes Piukovich Alexander esküvője Feichtinger Rozáliával

A kis könyvecske tulajdonosa tehát a bácsalmási nemes Piukovics Sándor volt, akinek életét szeretett felesége korai halála árnyékolta be.  A gyermekek felnőttek, volt, aki elkerült a környékről, volt, aki ott élte le életét. A kutatás "nyitánya", Piukovics Rudolf később tehetős vállalkozó lett, neki köszönhetjük az Edison-féle fonográf hazai bemutatását. Rudolf, vagyis később Rezső 1879-1880-as országjáró körútja során több városba is elvitte, és interaktív módon ismertette az új találmányt a helyi közönséggel.

Tudósítás 1879-ből (Természettudományi Füzetek)

Miskolc, 1880

Történetünk itt véget ér, a rejtély megoldódott. Arra biztatnék mindenkit, hogy járjatok nyitott szemmel, hiszen egy zsibárus kacatjai között is találhattok meglepetéseket! :)

(A fotókat és a lehetőséget köszönöm F.A.-nak!)